Négy éve még nem bírtam az emelkedőket. A testünk 50, 60 vagy 70 felett is képes fejlődni.

Kedves Andrea Csilla!

57 éves lettem.

És néhány nappal a születésnapom előtt végre sikerült valami, amihez már régóta nagyon közel jártam:

lefutottam az 5 kilométert 30 percen belül.

Egészen pontosan 29:42 alatt. 🙂

Bükfürdőn voltunk a hétvégén, ahol sík terepen futhattam. Ez sokat számított, mert itthon, a Hegyvidéken nehéz úgy elindulni, hogy ne legyen benne jó néhány emelkedő és lejtő. Az idő is hűvösebb volt, mint egész nyáron.

De a sík út és a kellemes idő önmagában nem lett volna elég.

Az eredmény mögött ott van az elmúlt évek minden futása és túrázása. Azok is, amelyek lassan vagy nehezen mentek.

🏃‍♀️ Négy éve még az emelkedőkkel is küszködtem

Sokáig úgy gondoltam, hogy a futás nem nekem való.

2022-ben kezdtem el komolyabban túrázni, és meglepődve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem bírom az emelkedőket.

A következő nyárra már tervben volt egy kirgizisztáni túra, amelynek legnagyobb kihívása a 3900 méter magasan fekvő Ala-kul-hágó megmászása volt. Tudtam, hogy az akkori erőnlétemmel ez nem fog menni.

Ki kellett találnom valamilyen állóképességi edzést, és a futás tűnt a legegyszerűbbnek.

Eleinte kisebb-nagyobb megszakításokkal futottam. 2024 nyarán aztán tudatosabban is beépítettem az életembe. Most igyekszem hetente háromszor elindulni, és négyhetente időre is lefutom az 5 kilométert.

Az utóbbi időben már többször majdnem sikerült 30 percen belül teljesítenem, de mindig hiányzott egy kicsi.

Most végre összejött.

🎯 Nem a 29:42 a legfontosabb

Örülök ennek az eredménynek. Nagyon is.

De nem azért futok, hogy versenyeket nyerjek, és nem azért, mert mindenkinek 30 percen belül kellene lefutnia 5 kilométert.

Számomra ez az idő valami mást jelent.

Azt, hogy 57 évesen is fejlődhetek.

Gyorsabb és terhelhetőbb lettem, mint korábban. Olyasmire lettem képes, amire 55 vagy 56 évesen még nem.

Sokan úgy gondolnak az öregedésre, mintha egy bizonyos életkor után már csak lefelé vezetne az út. Mintha 50, 60 vagy 70 év fölött legfeljebb lassítani lehetne a romlást.

Pedig a testünk idősebb korban is alkalmazkodik ahhoz, amit rendszeresen kérünk tőle.

Erre nemcsak a futóidőm utal.

💪 Egy év rendszeres erősítés után

Tavaly augusztusban konditerembe is elkezdtem járni.

Az első felmérés eredménye nem volt túl hízelgő: a gép szarkopéniát, vagyis az életkoromhoz képest kevés izomtömeget jelzett.

Ez engem is meglepett.

Jógáztam, túráztam és futottam is. Mégis hiányzott valami: az izmaimnak nagyobb ellenállásra, súlyokra és fokozatosan növekvő terhelésre volt szükségük.

Elkezdtem rendszeresen erősíteni.

Most, egy évvel később, a gép által számított izomkorom 11,9 évvel kevesebb a valódi életkoromnál, az izomerőm pedig jóval a korosztályos átlag fölött van.

Ez természetesen egy gép által becsült mutató, nem orvosi diagnózis. Mégis jól mutatja, mekkora változás történt egyetlen év alatt.

❤️ A szív- és érrendszeri értékeim is javultak

2024 júniusában a HeartReaderrel végzett mérés azt mutatta, hogy a szív- és érrendszeri mutatóim gyengébbek a korosztályom átlagánál.

Pedig akkor már fittnek gondoltam magam, hiszen túráztam és időnként futottam is.

Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy rendszeresen fogok futni.

Az azóta végzett méréseken nem csupán egyetlen kiugró eredményt látok. A hosszú távú irány is egyértelműen javuló.

A három eredmény ugyanazt mutatja:

• először sikerült 30 percen belül lefutnom az 5 kilométert,
• az izomerőm jóval a korosztályos átlag fölé került,
• a HeartReaderrel mért értékeim hosszú távon is javultak.

A testem 57 évesen is alkalmazkodik a terheléshez, és mérhetően fejlődik.

🌱 És nem csak 57 évesen lehet fejlődni

Én 50 éves korom fölött kezdtem el futni, és 56 évesen kezdtem rendszeresen súlyzókkal edzeni.

Ez nem jelenti azt, hogy aki nálam idősebb, annak már késő lenne.

A mozgást 60, 70 évesen, sőt még később is el lehet kezdeni. Más lesz a kiindulópont. Más lehet a megfelelő mozgásforma és a fejlődés üteme. De a szervezet akkor is reagál a rendszeres terhelésre.

Nem kell futni. Nem kell konditerembe járni. Nem kell rekordot dönteni.

Lehet, hogy nálad most a napi tíz perc séta jelenti a fejlődést.

Lehet, hogy hetente kétszer erősítesz.

Lehet, hogy újra előveszed a kerékpárodat, vagy mostantól a lépcsőt használod a lift helyett.

Nem ugyanonnan indulunk, ezért nem is érdemes egymáshoz mérni magunkat.

Inkább ahhoz, hogy mire voltunk képesek fél vagy egy évvel ezelőtt.

🎂 Ezt viszem magammal az 58. évembe

A 29:42 jó érzés. De önmagában csak egy szám.

Ami mögötte van, sokkal fontosabb:

• jobb állóképesség,
• több izom és nagyobb erő,
• terhelhetőbb szív- és érrendszer,
• könnyebb mozgás,
• nagyobb esély arra, hogy idősebb koromban is fitt maradjak.

Végső soron nem az a célom, hogy minél gyorsabban fussak.

Az a célom, hogy minél tovább egészségesen, erősen és szabadon élhessek. Hogy 70 vagy 80 évesen is elvigyen a lábam oda, ahová menni szeretnék.

Nem tudom, te hány éves vagy, és most milyen állapotból indulsz.

De ha régóta gondolkodsz azon, hogy jó lenne többet mozogni, ne hidd azt, hogy már elkéstél.

Nem késtél el.

Kezdd azzal, amit most meg tudsz tenni.

Nem kell nagynak lennie. Csak csináld holnapután is, jövő héten is és egy hónap múlva is.

Az eredmény lehet, hogy lassabban érkezik, mint szeretnéd.

De közben a tested már alkalmazkodik.

Sosem késő elkezdeni. Viszont minél előbb kezded, annál több időt adsz magadnak arra, hogy élvezd az eredményét.

Törődj ma is magaddal!
Dr. Szabó Andrea Csilla – Szacs
Orvos, diplomás Bowen-alkalmazó

P.S.: Ha hasznosnak találtad ezt a levelet, nyugodtan továbbítsd olyan ismerősödnek, akinek segíthet.

Ő itt tud feliratkozni a Bowenlevelekre.